Azért ez az extestvéri ország (azért nem baráti, mert azokat meg tudja válogatni az ember) is hozzá tud adni az emberiség kultúrális értékeihez a Kalasnyikovon meg a vodkán kívül mást is, ha nagyon akar. Most például itt van a legújabb csoda, amely oroszhonban készül, és az amerikai Transformers-film mintájára a takony kölyök főhőse itt is beszerez egy ősöreg verdát, de ebben a ruszkisított verzióban nem egy Chevrolet Camaro-t, hanem - tessék kapaszkodni - egy M21-es cápafogas Volgát! :) Aki nem tudná hogy milyen kocsi ez, itt egy kép róla:

Az orosz Űrdongó :)

Kíváncsi vagyok, hogy ebben a verzióban is lesznek-e társai, mert akkor lehet , hogy szerepelni fog egy jó kis kocka Lada, vagy egy brutális Zaporozsec is a filmben :) Esetleg egy Lada Niva, ami álcaként a moszkvai rendőrségnél teljesít szolgálatot, és bűzlik a vodkától a kárpitozása, az ellenséges erők meg természetesen repülő Fordok, meg Cadillacek lesznek, a régóta ápolt amerikai-orosz barátság jegyében :) Végezetül íme egy rendkívül impresszív trailer a készülő filmből (decemberig még sokat kell aludni, akkor fog majd kijönni sajnos...):

(Akit megragadott a film, további infót itt talál róla: forrás)

Mostanában újra csézek. Ez a mondat nem sokat mondhat a nálam idősebbeknek/kevésbé kockáknak, de attól még tény marad, ha nem is érthető tény :) Lelebbentem a fátylat a titokról: a csé a Counter-Strike nevű internetes játék nevének rövidített szlengverziója. (Ide kapcsolódó sztori: még anno, amikor karbantartó voltam egy gyárban (nem röhögni :)) jött egy román fószer oktatást tartani a számítógépes rendszerek helyes üzemeltetéséről. Éppen egy CS Win nevű tesztprogramról beszélt, amikor közbekérdeztem, hogy "What is CS in the name of this program?" erre ő: "I don't know, Counter-Strike?" :)) Na, ezzel tolom napi néhány órát mostanában.

A büszkeségem, néhány napja elég jól toltam (azóta se...) :)

Tudni kell a játékról, hogy az a változata, amivel én játszok (az 1.6-os verzió) idestova 11-12 éves (!) grafikai motorra épül, ennek köszönhetően a textúrák eléggé elmosottak, meg úgy általában, árad a látványvilágból a dohszag, és mégis rengetegen tolják a mai napig világszerte. Úgy gondolom, hogy ez főleg a megszokás nevű pszichológiai jelenségnek köszönhető, sokan nem akarnak váltani a jól megszokott dolgokról. Nekem is érdekes érzés ugyanazokon a pályákon ugyanazzal a grafikával játszani, mint annak idején Ajkán suli után a helyi netcaféban óránként 350Ft-ért (hahh, a régi szép idők, amikor még fényes szelek fújtak...).

Jó volt a tegnap este. Hosszú-hosszú idő után végre eljutottunk a srácokkal beverni egy sört így hétköznap, mert miért ne. Komolyan mondom, mostanában még inni sincs pénz, ezt kifejezetten felháborítónak tartom :) Amiért ezt most elmeséltem az az, hogy a beszélgetés során szóba jött (izé, szóba hoztam) az egyik kedvenc írómat, Douglas Adams-t, akinek a Galaxis Útikalauz Stopposoknak című művet (mit művet? csodát!) köszönheti a világ. Nem is ragoznám sokáig, tessék elolvasni ezt az idézetet a könyvből, amelyet tegnap is előadtam a srácoknak (persze nem szó szerint):

Természetesen köztudott, hogy a fecsegés öl, mégis olykor lebecsüljük ezt a veszélyt.  Így például amint kimondta Arthur, hogy "Én is nagy gondban vagyok az életstílusommal", szív alakú hézag nyílt a téridő folytonos szerkezetében, és a szavak messze-messze visszarepültek az időben. Csaknem végtelen távolságot szeltek át a térben, míg egy távoli galaxishoz értek, ahol különös és harcias lények rettenetes interstelláris háború küszöbén álltak. 

Utoljára ült tárgyalóasztalhoz a két ellenséges vezér. Halálos csend ereszkedett közéjük, amint a VI’hurgok parancsnoka, fekete, gyémántokkal kivert harci rövidnadrágjában, rezzenéstelenül a vele szemben guggoló, zöld, édeskés gőzfelhőbe burkolózó G’Gugvuntt vezérre meredt. Mivel háta mögött a csillogó űrcirkálók milliói alig várták, hogy szórhassák az elektromos halált, felszólította az alávaló teremtményt, hogy vonja vissza, amit az az anyjáról mondott. 

A lény rezgett émelyítően forrongó gőzében. E pillanatban suhantak át a konferenciatermen Arthur szavai: "Én is nagy gondban vagyok az életstílusommal."

Sajnos a mondat a VI’hurgok nyelvén az elképzelhető legszörnyűbb sértést jelentette, melyre kizárólag egy több száz évig tartó háború nyújthat elégtételt.  

Idővel persze, miután a pár évezrednyi háború megtizedelte a galaxisukat, a harcban álló felek rájöttek, hogy szörnyű félreértés áldozatai. A két szemben álló hadiflotta egykettőre napirendre tért az egyéb nézeteltérések felett, hogy nyugodtan megindíthassák közös támadásukat a mi Galaxisunk ellen, melyet időközben egyértelműen a sértő megjegyzés forrásaként azonosítottak. 

További hosszú évezredek teltek el, míg a félelmetes harci hajók - átszelvén a kozmikus ürességet - süvöltve rázúdultak az első, elibük kerülő bolygóra. Ez történetesen a Föld volt, ahol a méretarányok számításában elkövetett szarvashiba következtében az egyesült csatahajóflottát felnyalta egy arra járó kiskutya.

Nem fűznék hozzá semmit, aki ezen esetleg visítva röhögött, annak mindenképpen ajánlom a mester műveit!

Imádom a bankokat. Tényleg. Mennyire jó érzés is az, hogy az ember tudja előre, hogy még 19-20 évig a fizetésének egy elég jelentős része (finoman fogalmaztam) jó kezekbe kerül. Még a végén elinnám, jobb helyen van náluk. Sőt, kifejezetten jól esik az embernek, amikor a félévenkénti elbírálás közeledtével jóleső borzongással várhatja a levelet arról, hogy mennyivel emelkedett a törlesztése. Komolyan, legalább visz egy kis izgalmat az ember életébe. Most is olyan jó volt kellemesen izgulva bontani a bank által küldött levelet (ami parfümillatot árasztott, és a legfinomabb papírra volt nyomtatva), amelyben közölték - sok felesleges információ mellett, a lap alján, durván elrejtve, gondolom a lelkivilágomat akarták megóvni ezzel - hogy 36000-ről emelnek egyet 61000-re a következő fél évre. Utána meg gondolom 86000 Ft lesz, már alig várom. Természetesen ezután égető vágy támadt bennem, hogy találkozzak személyesen is velük, hogy kifejezhessem a hálámat irántuk, pláne, hogy a lehető legrosszabb HUF/CHF árfolyamon számolták az új törlesztésemet, had dögöljön meg a paraszt persze. Be is libbentem (szinte a felhők között járva) a helyi fiókjukba, ahol túláradó örömömet látva megnyugtatott az ügyintéző lányka, hogy megoldható az is, hogy fél évig még a régi törlesztésemet fizessem, persze ez sincs ingyen, mert az így képződő elmaradásomat a futamidőre vetítve szétosztják, és ki kell fizetnem. Majdnem feleségül kértem, komolyan. Hát nem csodálatos, hogy a nagy, és okos banki szakemberek ilyen lehetőségeket is kínálnak nekünk a kifizethetetlen emelések mellett? Aranyba kéne önteni őket. Lehetőleg jó forróba.

Már régóta (amióta ez a kurva válság felütötte a fejét) gondolkozok, hogy be  kéne menni mondjuk a Parlamentbe, és rájuk borítani az asztalt. A gond az az egésszel, hogy az az asztal, amit fel kéne borítani nem itt, Magyarországon van, de még csak nem is Európában. Ez az ominózus bútordarab bizony valami amerikai pénzintézet legelegánsabb irodájában van, valahol a 135. emelet környékén egy felhőkarcolóban. Ott, ahol a kapzsi, kapitalista, profitorientált öltönynyakkendős tömeggyilkosok tanyáznak. Oda kéne egyszer beruccanni egy laza asztalborogatásra, nekem viszont nincs pénzem repülőjegyre... (se)

Visszatérve a honi helyzetre: tegnap félkómás zombiszerű állapotban pislákoltam félárbócra eresztett szempillákkal a szentséges szórakoztatódoboz fényárjába, és a Tények esti kiadásában felfedeztem egy némi reménykedésre okot adó hírt: ha a szentséges Parlamentünk (áldassék a nevük, meg persze a forró arany nekik is jár, megérdemlik) elfogadja, akkor júniustól lesz lehetőség ingyen bankot váltaniuk a hitelkárosultaknak hitellel rendelkezőknek, ha a bank egyoldalúan módosítja pl. a kamat mértékét (és nem negatív irányba, az sajnos nem divat). Ez talán kicsit visszafogja ezeket a khm... jóembereket a túlzott kiszipolyozástól, mivel tudják, hogy az ügyfeleikkel játszanak, akik egy kedvezőtlen döntés miatt abban a szent pillanatban otthagyhatják őket. Ennek a technikai részleteit nem ismerem (mármint hogy ezt a két bank hogyan zongorázza le egymás között), de úgyis megtudjuk időben. Ez a hír egy fájdalmas szakítás rémképét vetíti előre köztem, és a Raiffeisen között, de ha jó kislány lesz, akkor lehet, hogy adok neki még egy esélyt, pláne, hogy még fél évig - kis túlzással - nyugodtan aludhatok, és hagytak egy kis haladékot nekem arra, hogy a fejemet a guillotine alá rakjam. Még egyszer köszönet nekik ezért!

A Tények riportja megtekinthető itt:

(a hír forrása)

Érdekes hírre bukkantam a neten megint:

Internetes csalók csapdájába sétált Sir Tim Berners-Lee, aki a világhálót ma ismert formájában feltalálta.
 
Sir Tim, aki éppen húsz éve, 1989-ben állt elő a World Wide Web, vagyis a mindenki által böngészhető számítógépes információhálózat ötletével, a The Sunday Telegraphnak adott intejúban elmondta: karácsonyi ajándékot akart vásárolni egy online "boltból", és csak akkor jött rá, hogy őt is átverték saját találmánya segítségével, amikor az ajándék nem érkezett meg.

A konzervatív brit vasárnapi lap által idézett statisztikák szerint az internethasználó britek negyede vált már online csalások áldozatává.

Látod, látod, ezért kellett neked feltalálni ezt a hülyeséget? :)

(forrás)

Annyira jó érzés néha társasházban lakni. Egy családi házban nem feltétlenül kelnék arra, hogy a felettem lakó szomszéd hajnali 8-kor(!!) néhány tenyerestalpas kollega segítségével nekiáll kibontani az ablakait, gondolom műanyagra cserélés szándékával. Természetes, hogy kb. egy órányi kínlódás után - amit visszaalvásokkal, és anyázással töltöttem el - felkeltem. Ekkor persze - mintegy varázsütésre - abbahagyták a furkálást, meg a nehéz fadarabok kidobálását az ablakon. Kábé az az eset, mint amikor az eső rákezd, amikor kilépsz a házból, de mihelyst fedett helyre érsz eláll. Ha már egyszer két hétre munkanélkülivé avanzsáltam magam, akkor legalább had élvezzem már ki! Most hogy ezeket a sorokat írom már síri csönd van, de már nem vagyok álmos. Fakk.

„A szabadság az, ha szabadságunkban áll kimondani, hogy kettő meg kettő négy. Ha ezt megtehetjük, minden egyéb magától következik.”

A Nagy Testvér maga

Gondolom néhány olvasómnak egyből beugrott Orwell negatív jövőképe erről az évszámról. Ő alapvetően remek dolgokat írt, például a másik nagy kedvencem, az Állatfarm is a nevéhez köthető (ami szintén egy érdekes kis társadalomkritika, kábé azt írja le, hogy hogyan mocskolja be a magasztos eszmét a vér, és az önzés). Néhány hónapja adódott végre lehetőségem elolvasni a regényt, tegnap pedig az utamba került a mű filmverziója, és mondanom se kell, egyből lecsaptam rá, mint az a bizonyos tyúk arra a bizonyos langyos... tudjátok mire.

Vannak emberek, akik feltették az életüket egy szent célra. Vannak, akik eltökélten harcolnak egy eszméért, amiben hisznek. Egy ilyen ember Lukász is. Sok rizsa helyett következzék egy idézet a mester honlapjáról:

Eloször is 2000 február 17 én mikor pontosan 18 éves lettem, ekkor vittek be Eloször a Karolina Kórház detoxikálós részlegére alkoholmérgezés és tuladagolás miatt. Mennyiség: 1 liter tequila 10 perc alatt 2 húzásból.
Erre rá 2 hétre különbözö okok miatt bevittek másodszorra a K. K. detoxikálós részlegére szintén alkohol túladagolás miatt. Mennyiség: 18 nagy Vilmoskörte percenként 1. sajnos a 19-et már nem sikerült lehúznom a púlt mögött landoltam és törtem mindent. 2 hét alatt sikerült dupláznom ez akkor egyéni csúcs volt. Itt már kezdtem megismerni az alkohol fogalmát erejét és azt, hogy én mire vagyok képes italozás terén.

És egy videó róla, amitől szabályosan kirázott a hideg:

A weblapja weblap, amit csináltak róla, elérhető itt. Érdekes olvasmány...

Szerk.: egy kommentben felvetett ötletre reagálva (mégpedig hogy egy ilyen posthoz illik hozzáfűzni, hogy "az alkohol rossz... értem?!") tessék még egy videó a témában, ennek fényében tessék italozgatni, ti is járhattok így mint ez a szerencsétlen :) :

Tavasz van. Ezt már nem csak a tavaszi kamatakciókat lelkesen kínálgató bankreklámok, hanem a természet is alátámasztja. Gyönyörű idő van, odakint ide-oda tologatják a felhőket a szelek, mintha pásztorok hajtanák a legelőre a nyájat. A madarak is köszönik szépen, jól vannak, és itt az ablakom előtt a fán vitatják meg, hogy milyen mocsok egy telünk volt. Rügyek fakadnak, hóvirág bújik... Tavasz van.

Olvasom az indexponthun, hogy újabb városok fognak szigorítani a dohányosok füstölési jogain, így márciustól Szolnokon, és Szegeden se lehet bárhol rápöffenteni egy cigarettára. Érdekes, hogy tiltják, de a belőle származó adóbevételre azért igényt tart az állam. Én - mindamellett, hogy már bő fél éve egy slukkot nem szívtam, de erre mindjárt kitérek - felháborítónak tartom, hogy például Pécsett még a buszra várva se lehet rágyújtani, mondván eldobálják az emberek a csikket, stb. Namármost: ha én kisdobos becsületszavamra megígérem, hogy kukába fogom dobni a csikket, akkor se gyújthatok rá? Nanemár. Tisztában vagyok vele, hogy a szabályok nem a rendszerető többség miatt születnek meg, hanem a mindig jelen levő tahóbb kisebbség miatt (nem, most nem cigányozok :)), akik valóban eldobálják a szemetüket. Szomorú dolog, hogy mindig amiatt a néhány ember miatt kell szívnia a nagytöbbségnek, akik tesznek minden társadalmi normára, de ez az élet minden területén igaz, és amióta világ a világ ez így volt, és így is lesz.

Már régóta akartam erről a csodáról rittyenteni néhány sort, mivel úgy gondolom, hogy kábé 10 évente jelenik meg hozzá hasonló kaliberű anyag. Most hirtelenjében talán a Maniac Mansion/Day of the Tentacle vonal ugrik be, mint hozzá mérhető alkotások, de ezek is a 80-as évek végén, kilencvenes évek elején jelentek meg, azóta ez a (kis túlzással) első játék amit nyugodt szívvel tudok ajánlani effektíve bárkinek.

Tudni kell róla, hogy 2005-ben jelent meg, és egy Tim Schafer nevű úriember volt a fő alkotója (ismerős lehet a neve a Grim Fandango, és a két első Monkey Island kapcsán is, talán ebből is látszik, hogy nem kispályás az úr :)), továbbá elérhető PS2-re és XBox-ra is.

Miről is szól a játék? Adott egy aranyos, és eszes kölyök, Razputin, akinek minden vágya az, hogy kiképezzék a Whispering Rocks nevű nyári táborban, ahol pszichoképességekkel megáldott/megvert gyerekeket tanítgatnak arra, hogy hogyan használhatják ki az elméjükben rejlő erőket.

Néha megnyugodok, hogy azért mégiscsak van egyensúly a világban, és néha azok az emberek is rácsesznek, akik megérdemlik, de durván. Ez történt a UPC regionális elnökével, és a magyar cég amerikai igazgatójával is, akiket az anyacég elpaterolt a posztjukról, sőt, az egész kócerájt bezárta szépen. Voltak ugyanis visszásságok: a cég pénzén Pekingbe (olimpiára) utazó családtagok, érdekes üzleti összefonódások, stb. Természetesen a szolgáltatások megmaradtak (lehet bámulni a kábeltévét továbbra is naphosszat), csak mostantól nem magyar vezérkar segédletével. Valahol reménykedtem benne, hogy előbb-utóbb valami fog történni ezzel a kókler bandával, akik híresek/hírhedtek a magyar nettársadalom körében arról, hogy pofátlan módon lassítják/próbálják lassítani a P2P szálakon folyó letöltéseket (ne menjünk bele, hogy az ilyen letöltések általában illegálisnak számító tevékenységre utalnak, egy szolgáltató inkább feccöljön pénzt a hálózatának a bővítésébe, és garantálja a sávszélt, ne korlátozgasson... Ez olyan, mint a kedves Közútfenntartó Kht., és a kátyús út esete: ahelyett, hogy megjavítanák az úthibákat, inkább kiraknak egy 30-as sebességkorlátozó táblát...)

Végre a "gonosz" egyszer az életben elnyerte méltó jutalmát!

(Forrás)

Ennél a videónál keresve se találhattam volna szebbet ezen a jeles napon:

Boldog Nőnapot Kívánok! :)

Azoknak, akik szeretnek félni, itt egy érdekes linkecske:

http://www.fn.hu/makro/20090218/milyen_is_allamcsod/

Mostanában mi is beszélgettünk erről a baráti körben, de senki nem ásta még bele magát ennyire a témába, mint mondjuk ennek a cikknek a szerzője... Tanulságos olvasmány!

Igen, ezt meg kell indokolnom :) Szoktam figyelni, hogy ki milyen kifejezésre keresve szokott a blogomra bukkanni. Néha érdekes dolgok derülnek ki, például vicces volt azzal szembesülni, hogy volt, aki arra keresett rá a Google-ban, hogy "szeretem a fiúkat", és kikötött ezen az oldalon :) Mindenesetre észrevettem, hogy hetente legalább egy kedves netező lyukra fut, mivel rákeres a post címére (azaz a 'What a wonderful world magyarul' kifejezésre), és egy korábbi írásomat dobja ki neki a Google (konkrétan ezt), aminek aztán tényleg semmi köze Armstrong papa dalszövegének magyar verziójához :)

Jófejségemet bizonyítandó, ezennel lefordítom ennek a csodálatos szerzeménynek a szövegét, hogy akik ezután keresnek rá, azok valóban azt kapják, amit várnak :) Kedves egészségetekre!

Naszóval khm khm...

Mit csinál az ember, ha beteg? Több verzió is felmerülhet, például fetrenghet reszketve naphosszat (megvolt), esetleg tömheti magába a paracetamolt többfajta gyógyszer formájában (ez is), esetleg anyázhatja a szervezetnek azt az önvédelmi mechanizmusát, amely a lázról tehet (ez is megvolt, bár értelme nem volt nagyon). Vagy esetleg nézhet filmet is. Gondoltam, hogy ha már egyszer végre van néhány szabad órácskám, megnézek egy olyan filmet, amit szigorúan a magam kedvéért szereztem be, és belöktem a playerbe a Ragadozó (Predator) című 1987-es filmtörténeti klasszikust. A főszerepben Arnold Schwarzenegger domborít, és itt kell megjegyeznem, hogy ahhoz képest, hogy manapság Kalifornia kormányzójaként elég sokat hisztizik az erőszakos játékok ellen, ebben a filmben elég sok embert öl meg változatos módszerekkel, és a vér is ömlik literszámra... Na sebaj, ezek szerint már mindenki elfelejtette a Nagy Vizen túl, hogy milyen filmekben osztotta a halált anno 15-20 éve ez az arc.

Visszatérve a filmre: sejtettem, hogy nem fog a kedvenc filmemmé válni, de mivel odavagyok az Aliens kvadrológiáért (mondjuk ez így nem teljesen igaz, a negyedik rész alapötlete, miszerint 'hátizé, Ripley-t újraklónoztuk, hogy lehúzhassunk még egy bőrt a rókáról' már nem volt túl szimpatikus), és van összefüggés a két univerzum között (tudtátok, hogy a tojásokkal teli űrhajó a Nyolcadik utas a halálban egy Predator járgány volt?), ezért gondoltam megnézem a sztorit a ragadozók szemszögéből is. Bár ne tettem volna...

Tudom, hogy a nyolcvanas években nem volt még ilyen szinten a filmtrükk-ipar mint most. Ennek megfelelően szegény Predatorunk is elég röhejesen néz ki (főleg amikor be van kapcsolva az álcázása, és csak torzítja a hátteret, na az priceless), de a film nem ezért késztetett hangos röhögésre (na jó, hazudtam, úgy fáj a torkom, hogy beszélni se nagyon tudok, ezt ne tessék szó szerint érteni). Amin először fennakadtam az az volt, hogy a nagy dzsungelben menekülés közben elkapják a szemüveges lúzert (az első képkocka után amelyiken feltűnt egyből levágós volt, hogy ő lesz az első áldozat, annyira geek feje volt), majd nem sokkal utána egy másik tagot is. Ezek után a kötelező 'jaj mi lesz velünk'-beszélgetés közben a szemüveges nyomorékot már meg se említik, mintha elfelejtették volna, hogy ő is velük volt! Ezt nevezem a mellékszereplőség csúcsának! :)

Aztán: ha a forgatókönyíró már kínjában nem tudta hova rakni a sok mellékszereplőt ('bazmeg, már unalmas, hogy mindegyiket csak megöli, találjunk ki valami mást'), akkor jöhetett a zseniális ötlet, ami a filmben így jelent meg:

Svarci, meg a csapat maradéka szokás szerint menekülnek a ragadozó elől, amikoris az egyik elitkatonája megáll, hátrafordul, leveszi a felsőjét, eldobja a bazinagy géppuskáját (!!), és egy atombrutál, másfél méter hosszú machetával vág egy csíkot a domború mellkasizomzatába (de hogy minek?!). Svarci persze - jó osztagvezetőhöz mérten - menekül tovább, majd egyszer csak egy velőtrázó visítás hallatszik, ami annak a jele, hogy nem sikerült megbicskázni az ET-t... Ennél röhejesebb mellékszereplő eltávolítási módot már rég láttam, komolyan :)

Még egy vicces dolog, aztán abbahagyom a hullagyalázást: amikor először látja a csapat egyik tagja a csáposfejű barátunkat, akkor egyből kilő rá egy tárat. Odarohannak a többiek is, és kb 5 percig lövik mindenféle lőfegyverekkel (köztük egy minigunnal) a nagy semmit, mivel addigra a rasztafári már régen elfutott halk vihorászás közepette... Amikor meg kifogynak a lőszerből meg néznek okosan. Leírva nem biztos hogy annyira üt a jelenet, de én röhögtem rajta sokat (megintcsak nem szó szerint :)). Megtekinthető itt!

Megemlíthetném még, hogy ebben a filmben láttam a legcsúnyább négert, akivel valaha összeakadtam, meg hogy a végén miért hagyta kinyiratni magát ez a precíz gyilkológép (ja igen, a happy end mindenek előtt), meg hogy miért csak a film utolsó egyharmadában jut szerephez csak a címszereplő Predator, de ezek eltörpülnek az alkotás többi baromsága mellett :) Lehet hogy klasszikus, de a már emlegetett Alien-filmek a kor színvonalán sokkal jobban sikerültek mint mondjuk ez :)

Lázas sietséggel rovom eme sorokat. A lázas szót ebben az esetben szó szerint kell érteni, mivel tegnap óta beteg vagyok. Amúgy köszönöm azoknak akik esetleg szorítottak, mivel felvettek a céghez, ráadásul elég jó eredményekkel. Volt vagy 4-5 teszt, volt ami a logikára ment rá, volt ami a szövegértésre (a már emlegetett diszlexiás időkre gondolva ezt is nézni kell), de volt olyan is, aminél 3, egymással összefüggő diagramból kellett kiolvasni információkat, és számológéppel megoldani. Na, ott volt az a pont, amikor azt mondtam, hogy bukta van, de sebaj, maximum elmegyek munkanélkülire :) Szerencsére az is jól sikerült (WTF?-feeling volt rendesen, amikor azt mondták, hogy jó lett), és az egész csoportból én voltam az egyetlen, akivel közölték is, hogy fel van véve, sőt azt is, hogy mikor kezdek: 16.-án. Ebben az az ironikus, hogy pont az a nap lesz a 3. évfordulónk barátnőmmel, és pont ezen a napon kezdek tőle 100 kilométerre, és szinte soha nem fogunk találkozni... Mocskosmód nehéz lesz az első pár hét nélküle egy idegen városban idegen emberek között, egy teljesen idegen munkaterületen (most nézegetem a neten, hogy egyáltalán mi az a Unix :)). Ami pozitív az egészben, hogy végre kikerülhetek a pénzügyi pöcegödörből, amibe kerültem pár hónapja. Ja, meg lesz 30MBites netem, éljenéljenhurrá.

Na ennyi elég a felesleges szájtépésből, gondolom nem volt túl érdekes amit írtam, csak gondoltam jelzem, hogy megvagyok. Mihelyst jobban leszek, jönnek majd a posztok dögivel (még van másfél hetem meggyógyulni, jó az időzítés :)), de most iszok még egy Neocitrant, meg dobok egy Rubophent, aztán visszafekszek izzadni. Mert az jó.

Holnap reggel 9-től felvételizek az IBM-be, tessék drukkolni! :)

Jelentem, hogy ma csodás időnk lesz! Süt a nap, vasárnap van, nincs munkám (de arra nem is vágyok ami eddig volt), friss levegő tódul be a nyitott ablakomon, az ember szinte érzi, ahogy az endorfin lassan elönti az agyát :) Ja, és ráadásul a netemet se kapcsolták (még) ki :)

Ennek örömére tessék egy zeneszám, figyelmesen tessék hallgatni:

Még a végén arra vetemedek, hogy kimenjek sétálni :)

A demagógia (a görög demos, nép és agogos, vezetés szavakból) a retorika azon fajtája, amely az érzelmekre és az előítéletekre próbál hatni. A politika és a politológia egyaránt használja, általában tetszetős, részigazságokon, vagy irreális elképzeléseken alapuló politikai programok vagy kijelentések rosszalló (pejoratív) megjelölésére. Számos jelzős szerkezetben is előfordul, attól függően, hogy a politika vagy a kijelentés mely területre vonatkozik (például szociális demagógia, faji demagógia, osztálydemagógia).

Nézzünk egy iskolapéldát a demagógiára: 

(A videóban szereplő érzetek:

giggles - röhögőgörcs ♦ munchies - zabagép ♦ talkative- beszédkényszer ♦ happy - boldog ♦ lazy - lusta ♦ relax - lazulós ♦ dr chill - még lazulósabb :)

és a rosszfiúk:

memory loss - memóriazavar ♦ panic attacks - pánikrohamok ♦ paranoia - üldözési mánia)

Kommentáljam? Akkor kommentálom. A fenti videóban a következő történik: srác rágyújt egy marihuánás cigarettára, és az agyába először vicces gondolatok érkeznek meg, majd jönnek a rossz gondolatok, és tönkretesznek mindent. Ez egy lószar, a demagógia klasszikus esete. A videót az addict blogról nyúltam (a mai nap a lopkodások jegyében fog eltelni, sebaj :)), érdemes megnézni az ott született kommentárokat!