Annyira utálom amikor több napnyi történés felgyűlik úgymond dokumentálatlanul. Ilyen esetekben szokott előfordulni az, hogy azt se tudom hol álljak neki a sztori elmesélésének, bár pozitív tendenciának tudom be, hogy - néhány héttel ezelőtthöz képest - komoly mennyiségű élménnyel gazdagodok mostanában akár pár nap alatt is, és ez a tény okozza azt, hogy sok megosztandó sztorim képződik, amelyek leírása nehézségeket okoz számomra (nna). Ugye hétvégén elég macerás postot írni - net híján, pontosabban nyugodt percek híján, mivel net még csak csak akadna - tegnap meg még ráadásul húsvét is volt, szóval tolódott a dolog. Ennyit a csúszás hátteréről, következzen a rizsa, amely interpretálása - tekintettel arra, hogy 19 órája ébren vagyok, továbbá megittam (már megint) vagy 4 sört - nehézkes lesz, de a lehetőségekhez képest igyekszek majd épkézláb magyar mondatokat írni, ígérem :)

Tegnap jelentem a Somlón tettünk tanulmányi kirándulást én, Jucc, és néhány barátom. Sajnos a pincéknek a közelébe se mentünk, pedig aztán néhány pohár után már az a kurva savanyú alkoholos lé is finomnak tűnik, amelyet a hegyen termelnek a jómunkás emberek (és akkor most természetesen bocsánatot kérek a somlói borok elkötelezett híveitől, de én nem szeretem), viszont felmentünk a kilátóba, és a várba is. Előbbi a nevét amúgy fogalmam sincs honnan kaphatta, mivel kilátás az speciel nem nagyon van, viszont van a hegy tetején egy szép kis tisztás, ahol csodálatos maligángőzös szalonnasütéseket lehetne rendezni, már ha az embernek nem kéne másnap Fehérvárra indulnia az 5:30-as busszal. A hely amúgy kifejezetten feelinges, Tamás barátom fel is vetette, hogy kéne itt fesztivált szervezni, mire én közöltem vele, hogy a speciális mentők valszeg csoportos kedvezményt adnának, ha egy este alatt kb 30 fosrészeg fiatal esne bele a környék szakadékaiba (amúgy egyszer Zircen a Buli nevű rendezvényen Hori barátommal, és akkor aktuális barátnőjével majdnem sikerült meghalnom egy borgőzös éjszakán megkísérelt éjszakai hegymászás közben, de ne térjünk el a tárgytól). A vár már érdekesebb volt, konkrétan volt néhány perc, hogy percekig meg se tudtunk szólalni, csak ittuk be a panorámát. Gyönyörű volt nna. Szabályosan ki is ment a fejemből, hogy milyen kínok árán vonszoltam fel magam, és kedves barátnőmet ide (cigimentes életmódtól nő a tüdőkapacitás? lószart! :)), és milyen is volt az a néhány ijesztő pillanat, amikor úgy éreztem, hogy menten asztmás rohamot kapok. Ennyit a friss, erdei levegő jótékony hatásairól is, inkább bújok be egy jó kis szennyezett városba :)

Másnap persze vissza Fehérvárra, hajnalban kelés, utána "meló". Ezt el kell mesélnem: találtam egy olyan netes oktatást, ami a konfliktuskezelést tanítja. Na, ebben volt egy olyan rész, hogy egy néni magyaráz neked, hogy "Ne felejtsd el, hogy én vagyok a főnököd, és azt kell tenned amit én mondok", és ki kell választani a 3 felkínált válasz közül, hogy melyiknél ér beljebb a nyelved a seggében. Ha jól válaszoltál, akkor mosolygott, én meg már vártam, hogy mikor fogja ledobálni a textilt, mint egy strippokerban :) Sajnos erre nem került sor, pedig a kurzus készítői helyében nem hagytam volna ki a ziccert, speciel engem jobban érdekelt volna az egész :)

A műszak utolsó hatvan percét már elneveztem magamban "töltsünk ki értelmetlen teszteket Facebookon" órának, így tudtam meg magamról, hogy én egy papucsállatka vagyok (Koránt sem vagy olyan határozott, mint aminek mutattod magadat. Mélységesen lusta vagy. De legalább a testedet borító csillók szinkron mozgást végeznek, mint az enyhe szélben ringó búzatábla), illetve hogy egészen biztosan a Pokolra fogok jutni. Miután ezekkel is megvoltam, a jól végzett munka megnyugtató érzésével pattantam fel a biciklimre. Már a porta környékénél jártam, amikor a portásfülkéből kilépett egy őr. Aki olvasta az előző postot, az tudja, hogy milyen kellemes, meghitt viszonyt ápolok ezekkel a lényekkel, ezért a lehető legkisebb feltűnéssel igyekeztem leszállni a nyeregből. Ezután gyalogosan közeledtünk egymáshoz. Tutira vettem, hogy mindjárt ideér, lever egy pofont, és a fülemnél fogva kihúz a Park területéről, vagy esetleg közvetlen közelről fejbelő. Egyre közelebb ért, én meg igyekeztem nem odafigyelni rá, és ekkor... elment mellettem. Kibaszott paranoia :) Holnap akkor is tekerek, ha őrt is kell miatta vernem. Amúgy ma mesélték, hogy azért nem lehet biciklizni az Ipari Park területén, mert egyszer réges-régen (egy messzi-messzi Galaxisban) az egyik Videoton-vezér részeg kisfia elgázolt egy kerékpárost - na azóta tilos biciklizni :) Érthető a logika, nem?

Délután aztán jött a - szinte hagyományszámba menő - velencei kiruccanás, meg a nagy sörök, de szerencsére ma azért nem aljasodtam le annyira mint múlt héten (az volt az a nap, amikor a "Minél többet élsz..." c. postot "írtam"), sőt. Megnéztük a Chelsea - Liverpool meccset (bazzzzzzzz!!), illetve találkoztam néhány új arccal is. Zé bátyja is közéjük tartozott, akiről tudni kell, hogy egy kurva nagy darab srác, és jövő héttől effektíve egy helyen fogunk dolgozni. Mármint mi ketten :) Diszisztebiginingofabjútifulfrendsip mondhatni. Úgyis kevés a kidobó alkatú arc az ismeretségi körömben :)

Most pedig itt ülök, frissen fürcsizve, jópár óra alváshiánnyal, és pár sörrel a gyomromban úgyhogy szerintem nem ártana aludnom se. Rengeteg mindenről tudnék még írni, de ezek holnapra csúsznak át, mert a szervezetem egyre nyilvánvalóbb jelzésekkel tudatja, hogy épp itt az ideje, hogy aludjak egyet ebben a tavaszi eső által áztatott városban.

Szerk:

(csak zárójelben: ez a 100. post!)

Igazából postot fogok írni, amely történelmi jelentősséggel fog bírni, akár tetszik, akár nem. A pillanat, amikor rá fogok klattyintani a Publikál feliratú gombra több szempontból is korszakalkotó lesz:
1. ez lesz az első írásom, amelyet a cégnél vetettem a TFT-re, és onnan is küldtem el a blogponthu szerverére (igen, ejnyebejnye, otthon be is állok majd a sarokba egy fél órára)
2. ez az első írásom, amelyet Linux alatt követtem el, súrolva az emberiség elleni bűntett fogalmát (mármint nem azzal, hogy Linux alatt írok, hanem azzal, hogy egyáltalán írok)
3. és végül: ez az első írásom, amelyet már második nekifutással próbálok megírni, mivel tegnap a fele elszállt a virtuális öö... vadászmezőkre, mivel valamiért nem működött a Ctrl+C kombináció (gyanítom, hogy én voltam béna, naná), és sikeresen kinyírtam szegényt egy lapfrissítéssel. Ennek örömére ezt a szöveget már a Linux gedit nevű programjában pötyögöm, elejét kívánva venni a tegnapi szívásomnak.
Az a szomorú ebben a tegnapi adatvesztésben, hogy ma már abszolút nem akarnak eszembe jutni azok a világmegváltó gondolatok, amelyek tegnap még megvoltak, teljesen el vagyok keseredve. Mondjuk annyira mégsem, mivel a tegnapi estémet Juccal tölthettem végre, mivel - kihasználva a tavaszi szünetet - lejött hozzám látogatóba ebbe a remek városba. Este Zoliéknál volt a gyülekező, macskaszőrrel fűszerezve (meg is lett az eredménye, majdnem befulladtam :)), továbbá volt szerencsénk megtekinteni ezt az Indexes videót, amely vegyes érzelmeket váltott ki mindenkiből:
 

Dzsoni és Dini kilenc éves koruk óta szipuznak, remélik, hogy megérik a harmincat.

Az elején még röhögtünk (pl. annál a résznél, amikor a fos beszívott cigány származású fiatalember arról panaszkodik elég vontatott hangon, hogy csöpög a zacskójából a nitró, és az nem jó dolog), de a végén érzelmesebbre vette a figurát a videó vágója, és konkrétan abba is hagytuk a megtekintését. Ilyen amúgy egy jó dokumentumportré szerintem, tehát úgymond csattanója is van az egésznek, van lezárása.
Az este remek volt, hát még a reggel, valahogy rendbe rakta az érzékeny kis lelkivilágomat a barátnőm jelenléte. Érdekes volt a héten tapasztalni azt, hogy kizökkenve a megszokott emberek köréből hogy kezdesz te is megváltozni, nem csak a környezeted. A héten - ha még valakinek nem vált volna nyilvánvalóvá - "kicsit" többet ittam, mint előtte például :) Ezt nem feltétlenül sorolnám a negatív dolgok közé, mivel legalább kimozdultam, emberekkel spanoltam, új helyeken jártam (Velence rulzik nagyon :)), ésatöbbi, de kell még idő, hogy megszokjam ezt az egészet. A megszokandó "todo" listára mehet lazán maga a munkahely is, ez a légkondícionált kocka a kurva dísznövényeivel, meg az erőltetett beszélgetéseivel a dohányzóban, miközben korog a gyomrod, mert egész nap nem ettél semmit. Ez mondjuk nem is nagyon baj, mivel van mit fogyni, és ez a "eszek este 3 szelet kenyeret" életmód kombinálva a napi 6-7 kilométer biciklizéssel lehet, hogy néhány kiló leadására fogja késztetni a szervezetemet (mondjuk az az 5-6-7 sör naponta nem kéne azért...).
Amúgy a tegnapi nap legnagyobb élménye az volt, hogy szembesültem azzal, hogy milyen érdekes tud lenni az emberi lélek. Történt ugyanis, hogy éppen tekertem a site (cég) felé a drága édes biciklimmel (aminek a pedáltartó csavarját átlagban kilométerenként utána kell húzni, mert lelazul), füldugó a helyén, bömböltetem az új Junkies-t (ami véleményem szerint irdatlanul jóra sikerült), amikor is elibém toppant egy Ipari Parkos biztonsági őr a semmiből. Amikor konstatáltam, hogy nekem csápol, akkor megálltam neki, és beszélgetni kezdtünk. A beszélgetés elején még én vigyorogtam (há' hogyne lenne jó kedvem, jövök dolgozni! :)), majd ahogy húztam fel magam a hülyeségén, már ő vágott olyan fejet, hogy legszívesebben egy féltéglával töröltem volna le az arcáról a mosolyt. Szerintem örömét lelte abban, hogy valaki vissza mer magyarázni neki, vagy ilyesmi, egyelőre nem tudom eldönteni, hogy minek is örült ennyire. Mindenesetre közölte, hogy az Ipari Park területén tilos kerékpározni, én meg megkérdeztem, hogy rajtam kívül az összes többi biciklivel dolgozni járó kollega tolja-e a biciklit mert azt nehezen hiszem el. Javasoltam neki továbbá, hogy esetleg cövekeljen le a biciklitárolónál, és cseszegessen mást. Miután kidumáltuk magunkat (meg megbeszéltük, hogy este megyünk sörözni, na jó, vicceltem), megkérdeztem, hogy a maradék kb. 15 métert a tárolóig megtehetem-e két keréken. Erre ő rejtelmes arccal közölte, hogy ő figyelmeztetett, innentől kezdve az én felelősségem. Erre én egy laza mozdulattal felpattantam a gépre, és otthagytam, mint eb a szarát :) (Ma említették a kollegáim, hogy az milyen vicces lett volna, ha ő meg egy laza mozdulattal előveszi a pisztolyát, és hátbalő. :)) Amúgy ez az egész a "szívózzunk hülyeségeken" című műsorszám klasszikus esete, mivel nem látom a logikát abban, hogy miért kéne tolnom a kerékpárt csak azért, mert bent vagyok az Ipari Park területén. Kabaré. Mindenesetre azóta se szállok le a bicikliről, mivel szeretem a kalandokat :)

...annál kevesebbet blogolsz...

Remélem, hogy Lukács Laciék nem fognak megsértődni, hogy az egyik albumjuk címét ezennel kölcsönvettem (amin amúgy a Tankcsapda legeslegjobb száma, a Törölközők teniszütőkkel is helyet kapott, de ez egy teljesen mellékes információ), de mindenesetre elég frappáns lesz a most következő témához, mivel egy netrádiót szeretnék nektek ajánlani, amelyet egy nagyon jó barátom szerkeszt szabadidejében, és bizton állíthatom, hogy jó ízléssel áldotta meg az Isten (mondjuk aztán kinek mi a jó ízlés, pl. a hardcore gabber zenét hallgatók nem feltétlenül fognak rajongani az általa pörgetett muzsikákért :)).

Szóval: tessék buzgón kattintgatni ide, a felülete enyhén spártai még, de a funkcióját teljes mértékben ellátja: 

http://bobesz.brotherhost.eu/

Tessék szépen elkönyvjelzőzni, ha megtetszett az anyag, ami betámadta a hallójárataitokat! Lesz kívánságműsor, meg hasonló nyalánkságok, ha elegen lesztek hallgatók! :)

Csak úgy pörögnek a gondolataim, meg a sztorijaim - amik az utóbbi napokban estek meg - az agyamban. Annyi minden történt mostanában velem, annyi impulzus, élmény, elgondolkodtató eset történt, és tett rám hatást mostanában, hogy épp elég lesz összeszedni őket, de ígérem, hogy megpróbálom. Mindez persze azzal jár, hogy kezd átmenni a net eme szeglete énbloggá, ellentétben a régi időkkel, amikor még írtam játékokról, meg hasonló dolgokról, mivel velem nem történt semmi érdekes (írtam volna a napomat? reggel délben felkeltem, cséztem pár órát, délután jött Jucc, aztán tévézés... na ez tényleg izgalmasan hangzik :)), viszont a grafománia akkortájt is tombolt bennem, így írtam mindenről, csak a kicsi életemről nem, mert az nem volt túl izgalmas, valljuk be, mostanság viszont csak úgy pörögnek az események, és amíg meg nem unom ezt a tempót, addig kifejezetten élvezem is az egészet (ezdeszép kis mondat lett eheh). Érdekesnek találom, hogy emberek úgy üdvözölnek (ha nem is régi barátként, de mindenesetre) ismerősként, hogy soha nem találkoztunk azelőtt személyesen, csak olvasói ennek a blognak, és - mivel jogosan úgy érzik, hogy jobban ismernek, mintha vadidegen lennék - nem kell megtennem az összes udvariassági kört, amit ismeretlenek találkozásakor alapesetben meg kell tenni, és ez nagyon tetszik. Komoly előnye ez annak, hogy anno azon a borús január éjszakán unalmamban megírtam az első két postot, és azóta tényleg komoly betűmennyiséget sikerült felhalmoznom, remélhetőleg a Ti szórakozásotokra is, nem csak az enyémre (bár be kell hogy valljam, hogy a blog legkomolyabb törzslátogatója én magam vagyok, istenem, kissé egoista vagyok, szeretem újra elolvasni az okosságaimat :)).

Post legközelebb hétfőn, most megyek haza az albérletből. Nem ám szomorkodni, hogy nem írok, tessék hasznosan eltölteni ezt a két napot (nem adok tippeket :))!

...hogy mindössze ittas vagyok csak, de ez vicces számomra?: 

Ezt az aranyköpés-számba menő kifejezést ma hallottam a kedves cégemnél :) Istenem, errefelé az emberek ettől érzik magukat fontosabbnak/menőbbnek, hogy csak nyomokban használják édes anyanyelvünket (mehetne rájuk a "nyomokban magyar nyelvet tartalmaz" matrica :)), de gondolom pár hét múlva én se fogok tudni egy értelmes magyar mondatot elmondani anélkül, hogy tartalmazza a "site", "development", vagy a "access" szavak valamelyikét. Durva volt látni, hogy a negyvenes korosztály tagjai is ugyanúgy félig angolul tolják, mint a fiatalabbak, bár ez talán nem is olyan meglepő lévén, hogy kezd felnőni egy olyan generáció, akiknek a szülei is már angolt/németet tanultak a suliban orosz helyett.

Amúgy csodálatos volt ez a mai nap, egészen reggel 9-től délután 5-ig előadásokat hallgattam, a nyakam és a hátam szabályosan sajog, mivel kitekeredett testhelyzetben kellett eltöltenem az egész napot (miután gondos mérlegelés után a legszarabb helyet foglaltam el az egész teremben, mondhatni owned... basszus, kezdődik! :)). Túl sokat nem fogok írni magáról az anyagról, amit próbáltak beleverni a csökött agyamba (a vége felé úgy éreztem magam, mint egy különösen elhanyagolt cukorrépa, legalábbis az értelmi szintemet tekintve), mivel a lelkünkre bogozták, hogy semmi információ nem hagyhatja el a site... ööö cég területét. Mindenesetre nosztalgikus hangulatba kerültem az első 2-3 óra után, ugyanilyen mocskosul unalmas volt annak idején az ING-es oktatásom néhány napja is, úgyhogy rutinos túlélőként kapcsoltam ki az agyam negyed órácskákra, és gondolkoztam teljesen más témákon, például, hogy milyen jó lesz már hazahúzni :)

Meglepődve vettem továbbá tudomásul, hogy az itt dolgozók is emberek (jééé), szóval nem nagyon találkoztam az általam geek-sztereotípiaként azonosítható egyedekkel, mint mondjuk ez az ellés itt, sőt viszonylag emberszerű entitások jöttek szembe a folyosón. Ezek egyik prominens képviselőjével, Zével is sikerült felvennem a kapcs contactot, jó arc, amikor telefonon kérdeztem tőle, hogy az rendben van, hogy kint vagy a főbejáratnál, de miről ismerlek fel, akkor azt válaszolta, hogy "egy kurva nagy brit zászló van a hátamon" :) Ezek után már valóban megtaláltam :)

Jelentem továbbá, hogy - alaptermészetemet meghazudtolva - még most se néz ki úgy a szobám, hogy egy ösvényen kelljen bevergődni a gépig, illetőleg az ágyig, hanem egyelőre a rend az úr. Érdekes amúgy ez a hely: a két lakótársamból az egyiket az elmúlt két napban nem sikerült még egy percre se látnom, de Gonzales (a másik srác, ez a művészneve a személyiségi jogok védelmében :)) megnyugtatott, hogy valószínűleg jövő hét elejéig nem is fogom :) Valamikor éjjel fog hazaesni a melóból, akkor meg már alszok elvileg, úgyhogy azt elmondhatom, hogy egy lakásban fogunk aludni, de még sose beszéltünk :)

Ahogy láthatjátok, az elmúlt hetek legmozgalmasabb napját tudhatom magam mögött, ennek megfelelően el is fáradtam a sok üldögélésben. Visszaolvastam amúgy a tegnapi postomat, és meg kell mondjam, hogy komolyan megijedtem, hogy már nem vagyok fogalmazóképes, olyan erőltetettnek éreztem a szövegét :) Annyi mentségem van, hogy két sör után csont fáradtan írtam. Sebaj, nem szedjük le, ez is én vagyok :)

Feri és Pisti, a klub két legkeresettebb khm... mindegyis

Egy újabb gyerek, aki megállt a fejlődésben :)

Feri arcán azért látszik, hogy ezt nem szívesen tette meg azokért a fránya szavazatokért :)

Okosabb mint egy ötödikes? :)

A hős Fletóman csak arra vár, hogy lecsaphasson a gonosztevőkre

Oldskool Adidas-felső, szarukeretes szemüveg, hajpánt... odaver :)

(Az enyhén csöpögős kommentszöveggel rendelkező forrás elérhető itt.)

UPDATE:

A Fletóman-es kép megihletett :) :

Fletóman teljes harci díszben, a háttérben Budapest, a bűn városa

Ezt is megértem: az első postomat írhatom ebből a remek városból, üldögélve a kényelmetlen faszéken a billentyűzetet egy kiszuperált kisszekrényen pihentetve. Ismeretlen lakás, ismeretlen bútorok, ismeretlen utcák, de mégse félek. Számítottam némi pánikra az első időkben, de egyelőre elkerült az oly ismerős feszélyezettség-érzés, ami akkor szokott elkapni, ha ismeretlen környezetben kell produkálnom.Azt azért hozzá kell tenni a sztorihoz, hogy a tudat, hogy 3 nap múlva hazautazok sokat segít a dolgon  :) Hiányzik azért otthon mindenki, főleg Jucc (a barátnőm), de azért az is segít, hogy már most sikerült néhány sráccal összehaverkodni (már amennyire néhány óra alatt le lehet spanolni, kivéve ha mindenki részeg, mert akkor sokkal gyorsabban megy :)), úgyhogy még az is lehet, hogy lesznek haverjaim itt a Zolin kívül is :)

Ígértem a barátnőmnek képeket az albérletről, tudom, hogy másoknak nem túl érdekesek ezek a fotók (ezért elnézést is kérek ezúttal), de hirtelenjében ez tűnik a legegyszerűbb módnak arra, hogy megmutathassam neki. Jucci, itt lakok:

Kilátás a konyhából (aki ismerős a városban az már rá is jöhetett hol lakok :))

A szobám #1

A szobám #2

Van ugye az ominózus Soproni-reklám, amelyben egy erősen DiCapriora hajazó kócoshajú fiatalember a reklámozott terméktől "enyhén" elvonatkoztatva szaval az Erős Pistáról, meg a sárga villamosról. Mindamellett, hogy kábé a harmadik megtekintésig nem reagáltam a spotra egy kobramarással vetekedő sebességű távkapcsolómozdulattal, mégis tetszett az általa - a sok sopánkodásba belefásult magyaroknak - közvetített ismeretlen érzés, mégpedig: büszkének lenni arra, hogy magyarok vagyunk. Ne tessék kiröhögni, de még most is van mire, és most nem csak a pornónagyhatalom státuszunkra gondolok, hanem néhány a reklámarc által felsorolt dologra. Számomra sokkal szimpatikusabb az indokolatlan optimizmus, mint a folyamatos sírásrívás.

Most viszont mégis egy jól megszokott "aszarisízetlen"-stílusú iwiw-üzifalas bejegyzést kopizok ide, mert mindamellett hogy nem értek vele egyet, azért néhol vicces volt számomra:

Nincsen karikás ostorom,Nincs lakásom, se autóm, és lehet, hogy maholnap munkám sem lesz.
Albérletben élek, és ott is fogok megrohadni.

Nem vagyok gazdag és nem hordok márkás gatyát.

A világ egyik legszebb és legnehezebb nyelvét beszélem, amit rajtam kívül még több millióan leszarnak.

A vezetéknevem megelőzi a keresztnevem, és nem tartom furcsának ha valaki Bélának nevezi el a kisfiát.

A trabantom megelőzi a gyalogosokat és kerékpárosokat, és nem örülök, ha a turisták összekevernek a bevándorlókkal.

Büszkén gondolok Orbán Viktorra, az igazságosra, Gyurcsány Ferencre, népünk megmentőjére, a tömegközlekedésünkre, az oktatási és egészségügyi rendszerünkre, a közbiztonságunkra, az államadósságunkra, a gyorsan épülő 4-es metrónkra és M0-ás körgyűrűnkre, a faji öldöklőinkre, a tanárverő diákjainkra, a focistáinkra, a kivándorló feltalálóinkra, az adócsaló gazdagokra, az élősködő bevándorlókra.

Itt élek Európa segglyukában.

Pesszimizmusban (pont az írótól fura, hogy ezt itt felsorolja... -szerk.), dohányzásban, alkoholizmusban, rákos megbetegedésekben, öngyilkosságban, a jogszabályok kijátszásában, a törvények megkerülésében mi vagyunk a császárok, és igenis nálunk él a világon a legtöbb pornós pics@.

Magyarország!! Én így szeretlek!Megb@szhatom mire megyek vele

Csak úgy sugárzik belőle az életöröm, ugye? Ez nem használ az országnak szerintem...

Tegnap éjjel sikerült behasítanom Tamás barátom hathatós támogatásának, és Marci háziborának segítségével (mindkettőért köszi srácok), úgyhogy most nem fogok írni, mivel elég nehezen tudok koncentrálni úgy, hogy a fejem konkrétan szét akar robbanni, ráadásul nincs itthon kaja, ami felszívná a szeszt a gyomromban, ezért az is fáj rendesen. Viszont hogy ne maradjatok olvasnivaló nélkül, ezért íme egy nagyon régi sztori egy nagyon régi buliról, amelyet Petivel éltünk át amikor még Ajkán voltunk kollégisták:

Ma - mint ahogy azt mindenki tudja, ugye? :) - este fél 9 és fél 10 között illendő volna mindenkinek vegetálnia egyet mindenféle elektronikus eszköz használata nélkül a töksötétben a lakása legbiztonságosabb sarkába kuporodva. Bizony, bizony. Se számítógép, se mikró, de még villanyt se szabad kapcsolni annak, aki csatlakozik a kezdeményezéshez, amelyet a WWF nevű terrorszervezet környezetvédő egyesület hirdetett meg idén sokadszorra. A fenti sorokból facsarható cinizmus ellenére bizony ez akár egy hasznos dolog is lehetne, sőt, ha addigra meg tudom oldani, hogy eszméletlen részeg legyek, akkor azt is megígérem, hogy tényleg nem fogok semmi olyan eszközt használni, ami árammal megy (a vödör nem számít annak, amibe majd... tudjátok).

Eme nemes kezdeményezéshez kapcsolódott az Index, az Origo, sőt az Iwiw is, oly módon, hogy az ominózus órában (szerk.: illetve a nap folyamán) fekete háttérrel fognak betöltődni a khm... kevésbé környzettudatos júzerek böngészőjébe. Egyáltalán: ebben az órában nem is lenne szabad netezni, nem? :) Na sebaj, ezzel a húzással az oldalak üzemeltetői megtették a gesztust, ők bizonyították, hogy rendkívül fontos nekik Földünk jövője. Na erre én megemlíteném, hogy a hasonló látogatottsággal bíró blogom idestova 3-4 hónapja (indulása óta!) sötét háttérrel rendelkezik, ráadásul sötétZÖLDDEL, tetszik érteni :) A WWF igazán megemlíthetne az oldalán, mint a környezettudatosság mintaképe, vagy valami, sőt esetleg egy kis pénzdíjjal is megdobhatnának, amit persze környezetünk megóvására fordítanék (mondjuk vennék a Greenpeace-eseknek láncokat, amikkel kiköthetnék magukat a fákhoz).

Az event enyhén gagyi kampányképe

Komolyan: nem ezen fog múlni a spórolás mértéke ebben az órában. Sokkal többet jelentene, ha az ilyen cinikus véglények, mint én tényleg elővennék az évek óta a szekrény alján porosodó gyertyákat, és azok fényében esetleg szeretkeznének az asszonnyal egyet (visszahozván ezzel a romantikát a szürke hétköznapokba), vagy mondjuk barchobáznának egyet a haverjaikkal. Marha kíváncsi lennék arra, hogy mennyi fény fog égni egy tízemeletesekkel teli lakótelepen mondjuk este 9 óra felé. Feltételezem, hogy nem kevés... Ezzel lehetne tényleg spórolni, sőt ami még fontosabb: felhívni a figyelmet arra, hogy csúnyán szétbarmolt bolygócskánknak szüksége van arra, hogy visszafogjuk magunkat a kizsákmányolása terén. Nem azzal, hogy sötét a háttér...

(Már megint: forrás)

Update: mivel asszony elment PASO-koncertre (haverok dettó), ezért most is használok elektromos készülékeket, de ígérem, hogy mondjuk hajnali 4-től 5-ig nem lesz bekapcsolva semmi :) Amúgy az Index is mókás címlappal örvendeztetett meg 20:32-kor:

Volt már veletek olyan, hogy egy játék/film/zene/akármi már a megtapasztalása előtt kedvencetekké vált? Amikor egy filmbemutató akkora hatást gyakorolt rátok, hogy egészen biztosak voltatok benne, hogy a film teljes terjedelmében iszonyatosan fog majd tetszeni az elsőtől az utolsó percéig? Ha volt már ilyenetek, akkor már tudjátok, hogy mit érzek a Mirror's Edge című játékkal kapcsolatban most, hogy megnéztem pár Youtube-videót róla, sőt a zenéjét is megszereztem mp3-ban. Most komolyan, nem nehéz ebbe a trailerbe beleszeretni szerintem (már megnéztem vagy ötször):  

A játék amúgy egy futárcsajról szól, aki egy enyhén 1984-es beütésű világban közvetít információkkal teli táskákat A pontból B pontba, a fenti videón megcsodálható környezetben. A játék hangulata nagyon bejövős, a grafika (ami - ahogy látható - főleg a kék, fehér, és piros színekkel operál) pedig egyenesen lenyűgöző. Az ember szinte érzi, hogy a betonról visszaverődő hő, és az ezerágra sütő nap hatására csatakosra izzadva rohan végig a tetőkön, miközben mögötte loholnak az üldözői. Nagyon tetszik ez a betondzsungel koncepció, illetve, hogy nem vitték túlzásba a színeket, így alakítva ki egy egyedi látványvilágot. Egy tetőkön ugrálós játék amúgy se lenne túl színes, ha reális látványt akar a tisztelt fejlesztőgárda, és ezt csillagos ötös szinten sikerült abszolválniuk.

Katt a képre a teljes mérethez!

Külön élmény a játék zenéje, amelet Lisa Miskovsky énekel, a címe pedig Still Alive. A fenti videó alatt is ez szól. Szerintem igencsak eltalált kis darab, a játékból áradó atmoszférához pedig kifejezetten passzol.Az a tény, hogy kiadták különálló maxiként is (remixekkel együtt, amelyeket olyan neves DJ-k kevertek, mint Paul Van Dyk, vagy Benny Benassi) jelzi, hogy a játékzene, és a popzene közötti határ elmosódása nem állt meg, teszem hozzá, hála az égnek. Régebben is voltak próbálkozások (pl. az Abe's Odyssey című játék introja, melyet a Music Instructor nevű csapat szerzett még valamikor a 90-es évek végén, videó itt), de mostanában nem emlékszek ilyen eltalált játékzenére, amelyet nyugodtan le lehetne adni akármelyik zenecsatornán. (Volt egy pár éve egy Portal című csoda - lehet hogy majd írok róla is, megérdemli - mely végén a bossfight után a készítők listája alatt szólt egy beteg kis dalocska, amit imádtam - itt meghallgatható - de azt se tudnám elképzelni a médiában, ezzel ellentétben.)

Szerintem ez a játék egy komplett egészet alkot, a zenéje, a látványvilága, a játékmenete, a hangulata, a mindene kerek, és gömbölyű. Egyedül egy gond lesz vele, ahogy hallottam: túl rövid. Ez volt a gond a már emlegetett Portallal is, azt például egy délután alatt kényelmesen végig lehetett tolni, remélem ennél a játéknál nem fog ilyen probléma adódni :) Most már csak egy olyan gép kell, amin elfut, mivel nem tartom valószínűnek, hogy a 2 gigaherzes Celeronom nem izzadna le már a főmenüjétől is...

Nem, nem a nemtom milyen bank Emesés reklámjának döbbent arccal meredő ügyintézőjével bandáztam (pedig biztos jó arc, ha még nem kapott dührohamot a csaj hülyeségeitől), hanem gyerekkori cimborám, Zoli társaságában volt szerencsém eltölteni a tegnapi nap felét. Az apropója az egésznek az volt, hogy albérletet kell keresnem Fehérváron, de izibe, mivel jövő hét szerdán már ott kéne elkezdenem építeni a kapitalizmust egy csodálatos multicég ölelő karjaiban. (Azt már meg se említem, hogy április 1. lesz, lehet, hogy ők is poénnak szánják az én alkalmazásomat...) Természetesen - bölcs előrelátásról téve tanúbizonyságot - egy időpontot szerveztem csak le, gondolván, hogy a neten látható képei alapján jónak tűnik a pecó (jó, csak egy szobája), semmi gond nem lehet, beszélek a főbérlővel, aztán az enyém a hely. Ez gyakorlatilag viszont kicsit másként alakult, de ne szaladjunk a dolgok elibe :)

Tsyga barátom, aki aktív kommentelője (volt) az oldalnak (remélem nincs igazam :)) újabb okossággal terhelte meg az amúgy is elég húzós napomat, amikor az alábbi szösszenetét olvastam iwiw-üzifalon:

"Ezt nézzétek meg, komoly!!!!!!
Ha harci kutyád van, egyetlen pillanatra
sem hagyhatod a gyerekeddel őrizetlenül!... Most már tudom! Légyszíves ti is figyeljetek oda, mert baj lehet belőle!
A végeredmény végzetes, nézzétek meg a saját szemeitekkel!!!
http://kep.ivpicture.hu/66423.jpg"

Ezt a hoaxot - bevallom férfiasan - továbbítottam én is :)

Mostanában muszáj vagyok különféle minőségi szórakoztatást nyújtó műsorokat nézni, mivel a barátnőm szereti őket, és jó papucshoz társhoz méltóan ilyenkor én is befekszek vele a TV elé, otthagyva a számítástechnika csodás világát, információs szupersztrádástól Counter-Strikeostól, mindenestül. Ilyenkor szokott kezdődni az idegi terror (legalábbis számomra), ma például a Győzike-show egyik már ötvenszer ismételt részét kellett végigszenvednem őnagyságával. A műsor nem állt másból, mint nemtom hány perc üvöltözésből, idegeskedésből, illetve a komoly identitászavarral küzdő "családfő" (pff) megpróbáltatásaiból, aki megpróbálta elénekelni a New York, New York című musicalslágert. Bazz, komolyan mondom, ez a család úgy él, hogy felkelnek, ordibálnak egymással egy 10-12 órát, aztán lefekszenek, másnap ugyanez. Reggel gondolom már az ágyban ordít a kancigá Győzike, hogy "BEJÁÁÁ! FŐZZÉ MÁÁ KÁVÉT MORE!", és ez így mehet egész nap! Egy percet se bírnék ki ilyen körülmények között, ezek meg így élnek! A mai műsor külön tortúra volt, mivel elég sokat lehetett benne hallani Győzikét ""énekelni"" (nincs elég idézőjel eme állítás iróniájának érzékeltetésére), ha még fejlődő korban lennék, most biztos megálltam volna benne :)

Iszonyat. Ezt hívják szórakoztató műsornak? Basszus, lassan a kereskedelmi tévézés nem szól másról (legalábbis a délutáni műsorsáv), mint egymással ordibáló cigányok szakértő bemutatásáról! Végignézed a csatornákat, az egyiken Győzike ordít a gyerekeivel, utána a Mónika-showban tépik egymást (sajnos úgy fest kacsa volt, hogy vége lesz 8 év után, pedig már reméltem...), komolyan mondom marha nehéz megállni, hogy az ember ne ragadtassa magát rasszista kijelentésekre, politikai korrektség ide vagy oda. Van aki viccesnek tartja, hogy a Gáspár család életét nézheti, én általában csak felcseszem magam rajta. Könyörgöm, ma is a legkisebb purdé ütötte-verte az anyját? Hát álljon ám meg a menet, az én gyerekem csinált volna ilyet egy hétig ki se jött volna a sarokból, az fix! Meg egyáltalán: elkényeztetett hazudós kislány már most is, mi lesz ebből ha felnő? Egy elkényeztetett, hazudós picsa... Valahogy mindig gondolkodóba esek, miközben - mondom, kényszerből - figyelemmel kisérem amit művelnek, és lehet, hogy ezért nem érzem a belőlük áradó kifinomult humort, és szellemességet... Számomra <snob mode on> a humor a Monthy Python-nál, és a nem is olyan régen idézett Douglas Adams-nél kezdődik <snob mode off>.

Ami viszont tény, hogy mindezek ellenére nem is ő a bűnös. Ha nem vetítené még most is ez a kurva RTLKlub ezeket az emberiség elleni rémtetteket, akkor én se szidnám őket. Ha nem kapott volna parancsot az operatőr, a vágó, stb., hogy csináljanak műsort egy olyan család életéből, amilyenből tizenkettő egy tucat akármelyik putrisoron (csak a külsőségek mások, a stílus ott is hasonló, max több pofon csattan el), akkor én se dühöngenék itt. Igazából az a köcsög médiag*ci a felelős az egészért, aki hatalmas fizetéseket markolt fel azért, hogy létrehozza ezt a műsort. Az az "ember" tehet az egészről, aki lehetőséget látott abban, hogy egy ilyen műsort csináljon. Ő érdemelné meg, hogy ráborítsák az asztalt, nem ez a szerencsétlen salgótarjáni bohóc...

Megtaláltam a megoldást. Nem, nem fogom kinyírni Győzikét (bármit is sugalljon a posztcím :)), de ezentúl, ha hív az asszony, hogy tévézzek vele, akkor csak akkor tartok vele, ha tudom, hogy órákon belül nem lesz Győzike-show egyik csatornán se :)

Teljesen egészséges emberből egy másodperc alatt lesz egy roncs, akire több millió forintot kell költeni, hogy meggyógyítsuk, és nem lesz megint teljes ember.

/Magyari Zoltán, baleseti sebész/

Pár hónapja találtam az Index videón (már megint) ezt a remek videót: 

Megtekintése után a következő gondolatok merültek fel bennem:

1.  Ez a csávó, aki a disznót röpteti megegyezik ezzel az arccal, akit a csúnyagonoszbomberdzsekis nácik inzultálnak ezen a videón? (A válasz amúgy valószínűleg igen :))

2. Károlyt, a Totalcaros újságíró fiút majd a menő napszemüvege fogja megfogni, ha (száz)nyolcvannal ütközik a nagy pesti forgalomban?

3. Ki fogja kifizetni Károly kórházi ápolását/rehabilitációját, ha szerencséje van, és túléli?

4. Ki fogja kifizetni Károly temetését? (Valószínűleg a családja.)

5. Károly belegondolt abba, hogy mekkora egy felelőtlen barom is ő voltaképpen?

6. Ezek szerint mégis igaz az "összefújja a szemetet a szél" című mondás, mivel Károly gyűjti maga köré az olyan idiótákat, akik ahelyett, hogy bekötnék magukat inkább levágott övcsattal verik át az autójuk figyelmeztető rendszerét?

7. A disznót utána megehették? :)

A viccet félretéve: jelentkezhetne már végre valaki (akár kommentben, akár emailben, akár postagalamb útján), aki megindokolja nekem, hogy miért nem köti be magát. Szeret repülni? Akkor az ejtőernyőzést tudnám javasolni, mert nem lehet jó érzés úgy járni, mint ez a szerencsétlen disznó a filmen. Amúgy ez a levágott csatos sztori teljesen megdöbbentő volt a számomra, ezek szerint vannak emberek, akik ha beszállnak a kocsijukba, akkor reflex-szerűen dugják a csatot a helyére, ahelyett, hogy valóban bekössék magukat (bár lehet, hogy bennehagyják, nem tudom a részleteket). A másik durva példa tényleg az, hogy ha nem vagy bekötve, és neked jön egy mopedes hülyegyerek hússzal szemből, akkor egyikőtök se sérülne meg alapesetben, viszont mivel kinyílt a légzsákod, és nem vagy bekötve, akkor olyan ütést mér az arcodra, hogy az orrod beépülhet a fejedbe! Tényleg  igaza volt Einsteinnek, amikor azt mondta, hogy két dolog végtelen: az emberi hülyeség, és a világűr...

Amúgy milyen érdekes, hogy az élet teli van ellentmondásokkal: valaki aki leszokik a cigiről, hogy egészségesebben éljen, viszont az övet sose köti be, az tulajdonképpen adott a szarnak egy pofont? (Igen, én gondolom hülyén, de tessék indokolni :))

Komolyan: kössük be magunkat, és pláne ne legyünk menők arra hogy buták vagyunk, mint Napszemüveg Károly! :)

Akkor csak röviden, az elfogyasztott vörösborra való tekintettel:

Én még kiegészíteném annyival, hogy a teljes mai politikai "elit" elmehet oda... Idéztem a http://www.bestofgyurcsany.hu/-ról.

 Szerk.: közben találtam egy videót az Indexen, íme egy helyzetjelentés a komcsibarlangból: 

Hát nem cukik a vén kurvák nénik? "Gyurcsány a mi vezérünk" pff... A pártújító gyűlés színfalai mögött biztos felkínálták a testüket a Führernek...

Kit érdekel, hogy szakad a hó? Kit érdekel, hogy 2 fok van odakint? Egészen biztos, hogy tavasz van, mert most már megmondta a gúgli is:

A kép címe: A tavasz első napja

Természetesen ez nem újdonság azoknak, akik gyakran látogatják a Google főoldalát, de nekem ez adta meg most a végső bizonyságot :) (Amúgy ez az állat, ami oly galádul megrágta a netes óriáscég logóját a Telhetetlen Hernyócska személyesen, akit érdekel a munkássága, az kattintson ide!)

Szerk.: ma már nem ez a keresőoldal logója, még szerencse, hogy megmentettem Hernyócskát az utókornak :)