A kezdet mindig nehéz...

Sziasztok!

Mivel valószínűleg ezt a postot max azok fogják kíváncsiságtól csillogó szemekkel olvasni, akik agyilag sérültek értesültek a blogomról az iwiw-en, ezért egyre jobban tudatosul bennem, hogy amivel éppen töltöm az időt itt a késő éjszakában az effektíve felesleges. Ezalatt értem azt, hogy eme bevezetőnek eme része, azaz a rizsa az elején totál hülyeség, és minden leírt karakterrel csak rontok a helyzeten. Sebaj, van ez így.

Hogy azért legyen valami értelme is ennek a postnak, ezért leírnám, hogy miért is indítom ezt az egészet. Előre bocsájtom, hogy maga a blog témája nem lesz forradalmian korszakalkotó, maximum a szar dumámmal fogom majd megpróbálni kiemelni az átlag szürke tengeréből :)

Hogy miért is?

Marha egyszerű: rengeteg dologba futok bele (akár az életben, akár a neten), ami megragad, esetleg nem értek, netán röhögök rajta 5-10 percig. Nna, ezeket szeretném maradandó formában elétek tárni, és (ha Isten is úgy akarja, akkor) sok-sok olvasóval kommentekben megvitatni. Ennyi a célom, se több, se kevesebb, ja max még annyi, hogy ezt a k**a grafomániát végre kiélhessem valahol (általános iskolai irodalomtanárom, Tibi bá is megmondta, hogy újságírónak kellett volna mennem, mégse lettem az).

Szerintem kezdőrizsának ennyi elég is lesz, akkor jöjjön a téma!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.